Csak egy fa vagyok

Csak egy fa vagyok, semmi több.
Kicsiny magból lettem óriás,
De csemete voltam előbb.
Ma egy bácsi sétált mellettem,
S végignézett rajtam:
"Ilyen almát én még nem ettem."
Tegnap a nyakamba hintát akasztottak,
Gyermekek visongtak, futkostak,
Vígan játszadoztak.
Holnap talán kandallóban égek,
Vagy bogrács alatt,
De szolgálatára a népnek.
Mint tavaly, amikor lombom alatt
Egy szép pár piknikezett,
S aztán emlékük se maradt.
Pedig ha kerted ásod is,
Ott leszek kezedben,
Gondolok majd rád, akit szerettem.
Aki metszett, aki öntözött,
Aki gyümölcsöm levétől
Mámorba költözött.
Te emlékeid rólam nem nagyok.
Minek emlékeznél?
Hisz csak egy fa vagyok.