Fának ágán

Fának ágán, fenn az égen himbálózom
csendesen,
Odalenn, a nagy mélységben gondolatok
nesztelen
Kerítenek körbe lassan, nem egészen
kedvesen.
Fenn is vagyok, lenn is vagyok, de hol
vagyok igazán?
Kettő között nagy semmiben, gondoknak
a vigaszán.
Jó az érzés, jó az álom, jónak lenni
jó dolog,
Magyarázd meg a macskádnak, egész nap
csak kódorog.
Rossz a tévé, rossz a dohány, rossznak lenni
rossz dolog,
Gyereked az orrát túrja, kicsit meg is
korholod.
Gondolatod, mint a felhő, jön és
aztán elillan,
Hacsak nem a jövőképed mellé
aztán bevillan.
Félelem és vágyak visznek lefelé
a magasból,
Nemakarás nyögéssé lesz, hallgasd
meg az okostól.
Akarásból nemakarás, ezek együtt
léteznek,
Akik ezt nem hiszik, azok lehet, hogy
csak tévednek.
Nézd csak meg a szomszédodat, teljesen más,
mint te vagy,
Vagy csak más az út, amin jár, mint amin te
éppen vagy?
Elágazás sokszor látszik, kitáblázva
semmi sincs,
Út a fontos, nem a végcél: vidd magaddal,
drága kincs.
Jó is, rossz is, szép és csúnya, túl nagy,
ez meg túl kicsi,
Minden olyan, amilyennek az agyad
még elhiszi.
Kőből építs, de ne falat, hanem utat
előtted,
Kapcsolatok alapjául közöttük és
közötted.
Tegnap volt, és holnap lesz: a jövő és
a múlt idő.
Mit kezdeni nem tudsz ezzel, most van
itt a jó-idő.
Nincsen ilyen olyan nélkül, ha ezt te is
meglátod,
Életed nem ellenség lesz, hanem
egy jó barátod.