Itt és most

Egy ezredév sorsa tűnik kárba veszni.
Bár a gép forog, nincs idő megpihenni.
Nincs már, ki azt mondja: én. Nincs többé te sem.
Élet és halál forog körbe szüntelen.
Porrá lesz, mit sorsnak hittünk, lehull a lánc,
Ám erőt és kitartást igényel e tánc.
Hol vérfagyasztó mélység, szörnyű völgy ölel,
Hol hegycsúcson, tornyokban katarzis jön el.
Mester tanítja szolgát, szolga a népét,
A nép kutyát tanít, kutya a mesterét.
Az időtenger: múlt, jelen és a jövő,
Emlékek ezrei olykor előtörő,
Tegnap és a holnap, mi gyorsan elsuhan,
Nem számít már többé csak az, hogy most mi van.
Boldognak lenni, tudom, ez célod neked,
Irányítsd tudatoddal saját életed!
Honnan jöttél, hová mész? Felhő az égen.
Mi a jó és mi a rossz? Virág a réten.
Mi vagyok, miért élek, mi vajon a cél?
Túl sokat beszéltem, most beszéljen a fény!