Lenni vagy élni?

Tündérfényben úszó, távoli színkavalkád,
Benne rejlő megannyi félelem.
Egyre csak közelít, tudom, hogy létezem.
De meddig még? E dicsőség honnan ered?
Szememben megfakulni látszik a tűz,
S nem lobbantja lángra égi szerelem.
Testem remegni kezd, lelkem összeér
Milliónyi létezővel, ki ugyanúgy meg nem ért.
Látod? Vagy csak nézed a szépség láncait,
Mely lekötözött örökre egy torz tükör képe elé?
Hát még mindig nem érted? Tenni és tenni kell,
Különben visz az ár, mint tehetetlen hajót
A végtelen tengeren, s minden egyes
Evezőcsapás csak seb lesz a szíveden.
Most vagy itt, a tegnap már lényegtelen.
Most tehetsz még, a holnap már megpihen.
S mi lesz majd, ha elfáradsz te is?
Megtetted, mire kértek?
Ne hazudj magadnak,
S egyszer tán minden szép lesz.
De ne várj, mert várni csak a tehetetlen szokott.
Ne hagyd, hogy minden magától menjen,
Mert a végén még megszokod.