Nélküled

Sötétség járja át a lelkemet,
Üvöltenék, de hangom megremeg.
Lehelet száll csillagtalan éjben,
Emberek jönnek csupa feketében.

Kezükben virág, arcukon könnyek.
Hiszik, hogy ezután minden könnyebb.
Rémálmok idézik fel a múltat,
A régi képek mind-mind megfakultak.

Hideg, téli estén gyertyafényben,
Magányosan, teával a kézben
Bámulva a semmit kicsit fázva,
Szomorúan, s két karodra várva.